Nebulo ragasztó gyurma | Printker ♕ Kreatív Ötletek Blogja ✂

Ha húsvét, akkor legyen bárány, nyúl, kacsa és irdatlan mennyiségben tojás! No, de nem csak az ünnepi menüben, hanem az asztalon dekorációként, vagy a legkedvesebb locsolónknak szánt ajándékként. Húsvétig még bőven van idő beszerezni az alapanyagokat, és a nagytakarítást megelőzően kreatívkodni, kézműveskedni egy kicsit.

Hozzávalók (a kosárhoz, a báránykához és a tojás díszítéséhez):

szívószál, vizespohár
barna rafia papírszalag
barackszínű sodort papírszalag
tű, cérna, olló
színes hímzőfonal
ragasztószalag
Südor folyékony ragasztó
húsvéti dekorfű
Nebulo ragasztó gyurma
fehér puha filclap
sötét barna (lehetőleg kétoldalú) karton
hurkapálca (elég a 30 cm-es is)
25 mm-es fehér Cre Art pompon
12 mm-es kerek ragasztható, mozgó szemek

1. Kosár

Egy kosár-váz elkészítéséhez mindössze 5 darab vékony szívószálra lesz szükség, és egy vizespohárra, amely a méretet, formát adja. A szívószál hossza kevésbé számít, hiszen méretre vágható (nem toldható), azonban minél vastagabb a szívószál, annál nehezebben hajlítható.

Első lépésben, helyezzük egymás mellé a szívószálakat, majd a körülbelüli felező pontokat szúrjuk át egy tűvel, és fűzzük fel egy szál cérnára.

A középponton rögzítve, csillag alakzatba rendezzük el a szívószálakat, majd kössük meg. Az így kialakított közepet, folyamatosan lapítsuk.

A közepet kössük át barna rafia papírszalaggal, majd addig tekergessük keresztbe-kasul-átlósan, vagyis minden irányba, amíg elrejtjük a fehér közepet.

A rafia papírszalagban az a jó, hogy van tartása, de ugyanakkor könnyen csomózható, sodorható, egyenesíthető. Ezért is figyeljünk arra, hogy a tekergetés folytán a szalag, amennyire lehetséges, ne csavarodjon. (Mellékesen megjegyzendő, hogy a rafia papírszalag a Printkerben leértékelt, vagyis olcsó és gyorsan fogy.) És akkor, következzen a nem szokványos kosárfonás.

Az egyik kezünkkel a vázat tartjuk, ügyelve a középpontra, hogy a szívószálak ne mozduljanak el, a másik kezünkkel pedig, tekerjük át egy szívószálon a szalagot. Ez mindössze egy fentről lefele, majd lentről felfele történő mozdulat. Azonban nem teljes köríven történik, mert folyamatosan áttérünk a következő szívószálra, így inkább hurkoláshoz hasonlítanám a folyamatot.

Természetesen a szalagot annyira feszítsük meg, hogy a váznak legyen tartása, de a szívószálak ne hajlítódjanak meg. A folyamat során kétféle felület keletkezik, a képen látható oldal a kosár külseje, méghozzá az alap. Az alap akkora, amekkora a vizespoharunk feneke.

Az alapunk belsejére helyezzük a poharat, és meghajlítjuk a szívószálakat. A szívószál természetéhez tartozik, hogy nem adja meg egykönnyen magát, így bevetjük a ragasztó szalagot is.

Kivesszük a poharat, és folytatjuk a “kosárfonást”. Mikor elég stabilnak érezzük a vázat, eltávolítjuk a ragasztószalagot, és visszahelyezzük a poharat, majd poharastul folytatjuk a már megszokott szalagcsavargatást. A művelet addig tart, amíg van mire csavargatni. Az utolsó csavarást folyékony ragasztóval rögzítsük.

Ha megszáradt a ragasztó, az utolsó rétegbe fűzzük be a barackszínű sodort papírszalagot, és kössünk egy masnit.

A kosár füle három rafia papírszalag összefonásából jön létre, a végeket, pedig egy-egy szívószálba dugjuk. Ha nem rögzül, akkor használjunk folyékony ragasztót.

A kosárba tegyünk húsvéti dekorfűt.

További vessző nélküli kosárfonási ötleteket találhatsz a Praktika 2015. márciusi, XIX. évf., 3. számában.

2. Hímes (esetünkben csíkos) tojás

Vegyünk egy közepes méretű tojást, jól mossuk meg, majd egy tűvel lyukasszuk ki a tetejét és az alját is. Fújjuk ki a belsejét egy tálba. Van úgy, hogy ennyi is megteszi, van úgy, hogy nem. További tojásfújási praktikák: a lyukasztáshoz használjunk kötőtűt, így a bemeneti és a kimeneti lyuk is nagyobb lesz. A kötőtűvel törjük össze a tojás sárgáját, és csak ezután fújjuk ki a belsejét. Ezen a ponton megáll a tojásfújási szaktudásom, de ajánlani tudom a következő blogbejegyzést (web: http://gyereketeto.blogspot.hu/2012/03/tojas-kifujasa-konnyeden.html utolsó ellenőrzés: 2015. 03. 14.), amelynek érdekessége, hogy a tojáskifújás egy lyukon történik, mindössze egy injekciós tű és fecskendő révén. Hogy ez hogy lehetséges? A válasz: fizika.

A tojáskifújási kalandunk után, jöjjön a díszítés.

Kenjük be ragasztóval a tojás felületét, majd a ragasztós felületre csavarjuk fel a hímzőfonalat. Erre a célra jó bármilyen folyékony-, pillanat-, vagy mindent ragasztó — még a decoupage ragasztót is megkockáztatnám, ha nincs más kéznél — fonalak terén pedig, bármilyen hímzőfonal megteszi, én a macskafejes fajtát használtam.

A Praktika 2015. márciusi, XIX. évf., 3. számában ehhez hasonló ötlet a Deréköv kenderzsinórból, de egyéb kreatív húsvéti, tojásfestési és dekorációs ötleteket is találhatsz benne.

3. Bárányka

A tojásőrző bárány elengedhetetlen, hiszen sikerülhet akármilyen jól a kosarunk, a hímes tojásunk, egy aranyos állatka mindig feldobja a kompozíciót.

A báránykát, amely kb. 6 cm átmérőjű, a sablon alapján átrajzoljuk a kartonlapra, illetve a filclapra.

Az A-val jelzett sablont kétszer kell a barna kartonra átrajzolni, az egyik ebből tükörkép legyen (ennek megfelelően figyeljünk oda, hogy mit hogyan rajzolunk át, vágunk ki és ragasztunk!). A fejet, a lábakat, illetve a kezeket úgyszintén kartonból vágjuk ki. A többit puha fehér filclapra rajzoljuk át, majd vágjuk ki. Az A-val jelzett minta közé kerül a hurkapálcika. Majd rendre felragasztjuk az elemeket. Ismételtem hangsúlyozom, hogy a bárányka elkészítésének a buktatója, ha valamit tükörképbe rajzolunk át, ám a rá ragasztandót elfelejtjük tükröztetni. Így az elemek nem fogják fedni egymást.

A bárányka elejére kerül: a fejforma hiányát őrző filclap, a fehér filclapelemmel és a szemekkel kidekorált fej, a kezek és a lábak. A kidekorált fejet ragasztó gyurmával rögzítsük az alaphoz. A bárányka hátára a nagy fehér filclapelem kerül, és egy fehér pompon. Készen is van a tojásőrző aranyosan guvadt szemű báránykánk.